Tar – nemesi udvarház a Mátra peremén

A Mátra és a Cserhát határán, a Zagyva-völgy középső részén fekszik, az Árpád-kor óta lakott Tar települése. A mai község határában állt a középkori település, melyről először a 13. században a Váradi Regestrumban tesznek írásos említést. A Rátót nemzetségbe tartozó Porc István fiaitól származott Tari István, akinek a nevéhez fűződik az első udvarház építése a 14. század elején. István unokája, Lőrinc társadalmi rangjának már nem felelt meg a kisméretű udvarház, ezért a helyére új, kétszintes épületet emeltetett. A közeli templomot is átépíttette. Az udvarházat feltehetően fia, Tari Ruppert, I. Ulászló király párthíve, az 1440-es évek polgárháborús időszakában erősítette meg egy ovális alakú árokkal és palánkkal. Lőrinc unokája, György 1465-ben elzálogosította a birtokait 24000 forintért unokaöccseinek, a Nánai Kompolt családnak és Guti Ország Mihály nádornak. Az udvarházat már 1465-től a Guti Ország család birtokolta, előbb zálogként, majd 1472-től örökségként, a 16. század második feléig. A későközépkori kiépítés, melynek során többek között az épület déli fele alá pincét mélytettek, fölé pedig tornyot emeltek, biztosan hozzájuk köthető, feltehetően több szakaszban ment végbe az 1510-es évekig. Az árok és a külső palánk ebben az időben már valószínűleg nem létezett. Az épület lassú pusztulása minden bizonnyal a terület 1552 utáni, török fennhatóság alá kerülésével indult meg. Az épületről utoljára 1569-ben, mint lerombolt várról emlékeznek meg a források. Az épület kutatását Juan Cabello végezte, a rekonstrukciót Buzás Gergely útmutatásai alapján készítettük el.