Simontornyai vár

A Sió folyó szigetére épült vár történetének korábbi évszázadai sűrűn változó tulajdonosaival tipikus példáját nyújtja a középkori magánvárak históriájának. Az első várat itt 1280 körül építette a Döröcske nembéli Simon, akiről a település a nevét is nyerte. Ez a vár egy öregtoronyból és egy fallal övezett négyzetes udvarból állt. Később a király Hencz fia János budai rektornak adta, akitől a Lackfiak örökölték. Ők építették meg az udvar egyik oldalán a palotaszárnyat. Zsigmond király az ellene fellázadó Lackfiak birtokait elkobozta és a Kanizsaiaknak adományozta, akiktől később cserével Ozorai Pipo szerezte meg. Az ő halála után a vár a Garaiaké lett. Tőlük vette zálogba Farkas László budai bíró 1445-ben, aki jelentős építkezéseket végzett rajta. Lebontották a régi öregtornyot és a mellette lévő kaput, helyette új kaput nyitottak a vár túloldalán. A palotaszárny elé gótikus loggiát emeltek, az egész várat pedig egy külső falövvel vették körül. 1482-ben a Garai család kihalta után Mátyás a várat Beatrix királynénak adományozta, majd 1500 körül Gergellaki Buzlay Mózes főajtónálló és főkamarás mester kapta meg, aki nyomban hozzáfogott az átépítéséhez, ami 1509-re fejeződött be. Megépült az új reneszánsz öregtorony és kaputorony, valamint a reneszánsz loggia, Az északi palotaszárny és a kápolna későgótikus stílusban készült el ugyanakkor. 1545-ben török kézre került a vár, szandzsákbég székhelye lett. 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták, majd az új tulajdonos Styrum Limburg Miksa gróf 1702-1704 között megerősítette. 1704-ben a kurucok foglalták el, tőlük 1709-ben ostrommal vették el a császáriak. 1717-ben a katonaság elhagyta és újra kastélyként használhatták a tulajdonosai, 1764-től pedig már csak magtár volt benne.

A rekonstrukció szakmai előkészítését Szőke Balázs készítette. A XVI. századi belső terek rekonstrukciója Lukács Zsófia szakmai előkészítésével és segítségével készült.