Regéci vár
A Vár először 1307-ben Északkelet-Magyarország nagy hatalmú tartományurának, Aba Amadének a birtokaként tűnik fel az oklevelekben. Jelenlegi ismereteink alapján a Felsővár sziklatömbjén egy tornyot emeltek, melyet egy szabálytalan ovális várfal övezett a szikla peremén. Amadé fiainak a rozgonyi csatában történt elbukása (1312) után Regéc előbb egy másik tartományúr, Petenye fia Péter kezére került, tőle Károly Róbert csak ostrommal tudta elfoglalni 1316-ban. A király saját birtokában tartotta meg a várat, melynek falai között később a közeli erdőkben szívesen vadászó Nagy Lajos király is megszállt. A XIV. század második felében vagy legkésőbb a XV. század első évtizedeiben a Felsővár íves vonalú várfalát lebontották, és helyén egy négyszögletes alaprajzú várat építettek fel, a falak belső oldalán többhelyiséges, emeletes épületszárnyakkal, zárt belső udvarral. A várat Zsigmond király az 1420-as évek végén a Magyarországra menekült szerb fejedelemnek, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adományozta. Az 1459-ben újra királyi kézre kerülő Regécet Mátyás hamarosan a Szapolyaiaknak adta. Ekkor épültek a középső várat kerítő kőfalak, amelyek meghatározták a vár későbbi kiterjedését az „alsóvár” sziklatömbjéig. Ekkor már állnia kellett az úgynevezett Alsóvárnak. Ennek beépítéséről feltárások hiányában nincsenek adataink. A XV. század végén a Felsővár alatti részen, ahhoz szorosan hozzáépítve gótikus palotaépületet emeltek. Szapolyai János halála után, 1541-ben a Serédyek, majd 1560-tól az Alaghyak szerezték meg Regécet. Az ő birtoklásuk idején indult meg a középkori vár reneszánsz rezidenciává való kiépítése. Újjáépítették a vár öregtornyát, sarkához pedig egy rondellát, az ún. Kerekded bástyát építették. A vár könnyebben támadható keleti oldalának déli végére és közepére egy-egy szögletes bástyát illesztettek. A keleti várfalak előtt árkot, és annak külső oldalán sáncot képeztek ki. A vár északnyugati sarkát egy belső köpenyfallal megerősítették és felmagasították, majd később elé egy négyszögletes bástyát, a Kútbástyát építették fel. Ebben az időben a vár délnyugati sarkát is egy nagyméretű bástyával erősítették meg, ezen keresztül vezetett a bejárat a Középső vár udvarára. A Középső várudvar falai mentén a XVII. század elejéig folyamatosan építkeztek, míg végül palotaszárnyakkal és gazdasági épületekkel az egész udvart teljesen körül nem építették. A várat 1635-ben Esterházy Miklós szerezte meg. A Habsburg-párti főúrtól azonban 1644-ben I. Rákóczi György ostrommal foglalta el. A vár ezután már a Rákócziak kezén maradt. II. Rákóczi Ferenc itt töltötte gyermekéveit. A XVII. században azonban már nem végeztek jelentős építkezéseket a reneszánsz rezidencia épületén. Végül a Thököly István kurucainak bázisaként szolgáló várat 1685-ben őrsége átadta a császáriaknak, akik 1686-ban lerombolták.
A rekonstrukció szakmai előkészítését Szőke Balázs, Simon Zoltán és Giber Mihály készítette.