Óbudai Királyi vár

Az ókori Aquincum falai közt létrejött 11. századi település már az Árpád-kor elején fontos uralkodói központ volt. A város közepén a Péter király által alapított Szt. Péter prépostság hatalmas temploma emelkedett, mellette állt valószínűleg a királyi kúria.

A város szélén, a római falakon kívül az 1230-as években épült fel az óbudai királyi vár, amely IV. Béla idején az esztergomi királyi székhely funkcióját vette át, és a 13. század végéig ez lett a magyar királyok rezidenciája.

A szabályos, négyzetes alaprajzú középudvaros várpalotát egy kaputorony díszítette. Mellette állt az emeletes várkápolna vele szemben pedig a kétszintes nagyterem. Az udvar túlsó felén helyezkedtek el a lakosztályok, amelyekhez padlófűtéssel ellátott fürdő is kapcsolódott. A királyi lakosztályból díszes ablakos folyosó nézett a környező tájra. A belső várat négyszögletes várfal és árok övezte. Károly Róbert halála után Nagy Lajos király anyjának, Erzsébet királynénak adományozta, aki későgótikus kápolnával és függőkerttel bővítette ki az épületet, amely ettől kezdve a magyar királynék székhelye volt. A vár a törökkorban vált rommá, és falait a 18. században bontották le.