A paziriki kultúrát viszonylag későn ismerhette meg a világ: az első sírok föltárását Szergej Ivanovics Rugyenko orosz régész kezdte meg a 20. század elején.

Pazirik a világhírűvé vált helyszín az Altaj hegység nyugati részén, az Ukok-fennsík közelében, attól északnyugatra az Ob forrásvidékén található, Oroszországban az orosz–kínai–mongol–kazah négyeshatár közelében.

Az Altaj neve az egyik értelmezés szerint tarka, sokszínű hegyeket jelöl. Minden völgy más és más, ebből kifolyólag etnikailag is igen színes volt ez a táj mindig is. A legkorábbi koroktól fogva lakták: itt került elő és vált rövid idő alatt világhírűvé az utóbbi idők egyik legjelentősebb paleolit antropológiai lelete: egy eddig ismeretlen homininához tartozó néhány csont. Az Altaj azonban további szenzációs leleteket is tartogatott a világ számára, méghozzá a szkíta népcsoport képében. A hatalmas eurázsiai kultúrkör helyi csoportját paziriki kultúrának hívják annak a lelőhelynek a neve után, ahol még az 1920-as években tárták fel az első, jég által tökéletesen konzervált szkíta fejedelmi temetkezéseket az orosz régészek a Kr. e. 6. és 3. század közötti időszakból. Itt még nem az örök jég birodalmáról van szó, hanem egy másik, máig megfejtetlen jelenségről, amikor is a föld alatt, bizonyos mélységben a kőpakolásos kurgánnal fedett sírkamrában úgynevezett jégdugó keletkezik. Ezek a jégdugók őrizték meg mintegy 2500 éven át a paziriki kultúra temetkezéseit. A halottakat színes jelenetekkel díszített nemezszőnyeggel „otthonossá” tett, tágas fakamrákban temették el, több esetben kocsival és lovakkal együtt.

Hosszú szünet után, az 1990-es években sikerült újabb leleteket a napvilágra hozniuk a novoszibirszki régészeknek, akik az Ukok – fennsíkon kutattak évekig. Itt akadtak rá az „ukoki hercegnő”-nek elkeresztelt gazdag nő sírjára. Egyik legfőbb jellegzetessége a mumifikáltságának köszönhetően kiválóan megőrződött tetoválás. A párducokat, kosokat, szarvasokat és – valós állatok különböző testrészeit ötvöző – mindenféle fantasztikus lényeket a hölgy mindkét karjára és néhány ujjpercére vitték fel kék színnel. A tetoválásokra akkor lettek figyelmesek, amikor a 19 évvel ezelőtt a jég fogságából kiszabadított hercegnő csontjait éppen át akarták szállítani az Altaj Köztársaság fővárosába (és egyetlen városában), Gorno-Altajszkba, hogy ott egy üvegszarkofágban helyezzék végső nyugalomra.

Polosmak mindenesetre azt állítja, hogy a tetoválások akkoriban mintegy személyi igazolványként funkcionáltak, hasonlóan az útlevelekhez. „A pazirikok azt hitték, hogy a tetoválások átsegítik őket a túlvilágra, ahol a családtagoknak könnyebb lesz megtalálniuk egymást” – közölte a régész.

Innen ered a Pazirik Kft. logója is, amely egy ilyen „fantasztikus” lényt ábrázol.