Majki Kamalduli Remeteség

Az egész Európában kuriózumnak számító műemlékegyüttes tizenhét cellaházból, egy templomtoronyból és kolostorból áll. 1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget. A szabadságharcot lezáró, 1711-es szatmári békét követően a Rákóczihoz hű, dunántúli nemesi családok adományaiból épült a némaságot fogadó kamalduli szerzetesrend majki remetesége a hallgatás szimbólumaként, mely az ellenállás egyik utolsó lehetősége volt. Az épületegyüttes megtervezését a neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram (1699-1761) nevéhez köthetjük. Pilgram koncepciója nem valósulhatott meg maradéktalanul: az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak tizenhét készült el. A házak magyar arisztokrata családok adományaiból épültek, donációjukat a lakok főhomlokzatán elhelyezett címerük jelzi. Rekonstrukcióink a lengyel Bielany-ban található festményt idézi meg, amely a majki épületegyüttes tervezett állapotát mutatja, illetve a valóságban megépült verziót, valamint egy második építési korszakot mutat be. Az NKVP keretein belül készült projekt szakértői Rácz Miklós és Sárossy Péter voltak.