Diósgyőri vár

Az Árpád dinasztia kihalását követően a magyar trónt súlyos küzdelmek után a nápolyi Anjou családból származó I. Károly szerezte meg. Hatalmának megszilárdítása érdekében az 1300 körüli évtizedekben emelt számos kis magánvárat elfoglalta és nagyrészüket leromboltatta. A fontosabbak viszont királyi várként megmaradhattak. Ezek közé tartozott Diósgyőr is. A 14. század elején Ákos nembéli István nádor emelte a várat. Amikor 1316-ban fellázadt a király ellen, I. Károly elvette tőle. I. Károly fia I. Lajos király az 1360-as években a régi vár helyére felépített egy új, négy saroktornyos várpalotát. Ez az épület egy új, e korban Európaszerte elterjedt típust képviselt. Szabályos négyszögű, zárt belső udvart körülölelő épületszárnyai kényelmes szálláshelyet biztosítottak a vadászatok és utazások alkalmából itt gyakran megszálló királyi család és kísérete számára. Néha jelentős diplomáciai események helyszínévé is vált a vár: 1381-ben például itt írták alá a torinói békét Velencével. Zsigmond király feleségének Borbálának adományozta, ettől kezdve királynéi vár lett. A XV. század végén és a 16. század elején még jelentős átalakítások, bővítések folytak a várban. A törökkorban végvár lett, védőműveit megerősítették. A 18. században lassan rommá vált, az épületet elhagyták. Az elméleti rekonstrukciót Buzás Gergely és Lovász Emese szakértői munkája alapján készítettük.