Szigligeti vár

A szigligeti vár legkorábban épült részeit, a kettős toronnyal megerősített palotaszárnyat és az azokat övező kőfalakat – a pannonhalmi bencések emelték az 1260–as évek elején. IV. Béla királynak annyira megtetszett a vár, hogy megszerezte magának. A királyi vár felügyeletét a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai család, majd a Némai Kolos Jeromos látta el, 1445-ben már az Újlakiak kezében volt, 1531-ben Török Bálint kapott rá adománylevelet, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel ostromára nagyobb sereggel. Győzelmét követően átépíttette és kibővíttette a várat. A környéken előre törő török hódítók ellen, Szigliget is a végvárrendszer részévé vált. Ezt követően a Lengyel nemesi család birtokolta, leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint volt. Szigliget a 16. századra többé katonai potenciállal nem bírt, pusztulását sok más váréhoz hasonlóan egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta a puskaport az egyik toronyban, és a tűz felperzselte a vár összes épületét. 1702-ben I. Lipót ezt a várromot is leromboltatta, köveit a környező lakosság elhordta. A várat az elmúlt évszázadban több alkalommal is renoválták, napjainkban népszerű turista célpont.

A rekonstrukció szakmai előkészítését Szőke Balázs készítette.
Szakmai tanácsadók: Gere László és Lukács Zsófia.