Szigligeti vár

A szigligeti várat a tatárjárás után, az 1260-as években a tihanyi bencés apátság építtette, de nem sokkal később királyi tulajdonba került, és maradt is 1344-ig. A vár korai magja két toronyból és köztük álló palotából állt, amely egy sziklagerincre épült, alatta pedig egy fallal övezett udvar helyezkedett el.
A XIV. században a Mórichidai család birtoka lett, majd a Zsigmond-kor vége felé a Gersei Pető família szerezte meg. Az Albert király halálát követő polgárháború idején sűrűn tulajdonost váltó vár 1445-ben az Újlakiak birtokába került, akik itt építették ki egyik családi rezidenciájukat. A felső vár XV. századi formáját a későbbi idők átépítései miatt csak részlegesen ismerjük, de ekkor már minden bizonnyal három helyiséges lakópalota állt a két torony között, amihez a déli oldalon egy újabb, nagy termet magába foglaló épületszárny is csatlakozott. A felső vár nyugati várfalát egy kisebb torony, az északon lévő kaput pedig egy nagy öregtorony védte.

A kapu felett kapuház emelkedett. Az Újlakiak által felépített alsóvár magas, de kisméretű tornyokkal védett várfalait két meredek kortinafallal kapcsolták a felsővárhoz. A felsővár bejárata alatt az alsóvárban egy gótikus palota épült a lejtőn. Ez az építmény akár részben kétemeletes is lehetett. Az alul egy, felül három helyiséget magába foglaló, vastag pallókból épített, boronafalú vázat vékonyabb kőfalak vették körbe. A deszkaburkolatú szobák belső terét szemes kályhákkal, később cserépkályhákkal fűtötték. A palota északi végén árnyékszéktorony emelkedett.

Az 1524-ben kihalt Újlaki család birtokai a királyra háramlottak, II. Lajos pedig 1526-ban a Tóti Lengyeleknek adományozta Szigligetet, de az új birtokosok a mohácsi csatát követő zavaros időszakban, 1530-ban elvesztették azt, és csak 1573-ban tudták visszaszerezni az addigra végvárrá vált erősséget. Az 1530-as ostrom során az alsóvár elpusztult palotájának helyén a vár rondellája épült fel.

A XVII. században a Tóti Lengyel család újból rezidenciális szerepet szánt a várnak. Az 1630-as évektől kezdve a felső vár déli részének a várfalakhoz támaszkodó korábbi épületeit vonták össze egy egységes, belső udvaros tömbbé, amelyet a falmaradványok alapján pártázat mögé rejtett, befelé lejtő tetőkkel fedtek. A késő reneszánsz vagy kora barokk építkezések során még három, szoba-konyha-szoba beosztású, rangosabb épületet építettek a felső vár falai mellé, melyek közül az egyik, bizonyosan emeletes palotaszárny volt, udvari oldalán kő pillérekre támaszkodó loggiával. Ezek az alig néhány évtizedet megélt épületek a vár 1697. évi, villámcsapás okozta felrobbanása és leégése után pusztultak el.

A rekonstrukció szakmai előkészítését Szőke Balázs készítette.
Szakmai tanácsadók: Gere László és Lukács Zsófia.

01_felso_nagyok_szigliget 02_felso_nagy_szigliget 03_felso_nagy_szigliget 05_felso_nagy_szigliget 06_felso_nagy_szigliget

UJ_07_felso_nagy_szigliget

További képek

Lépjen velünk kapcsolatba!